Ön itt van
Kezdőlap > Otthonok > Házak > Miért kell nekünk a saját? A magyar ingatlanpiac és a tulajdonosi szemlélet

Miért kell nekünk a saját? A magyar ingatlanpiac és a tulajdonosi szemlélet

Annak idején, egy előző munkahelyemen volt egy mondat, amit az ember bevallom elsőre simán viccesnek talál. Ez volt a „történelmileg így alakult”. Aztán ahogy telt az idő elég zsibbasztóvá vált, hogy minden teljesen indifferens folyamatra ez a válasz – de bevallom, ez jutott eszembe akkor, amikor elkezdtem írni ezt a cikket a magyar ingatlanpiacnak erről a témájáról.

Dedikáltan arról, hogy mi magyarok, miért is ragaszkodunk olyan igen nagyon a saját tulajdonú ingatlanhoz.

Ha megnézzük a számokat, akkor azt látjuk, hogy az EU országaiban a lakosság csaknem hetven százaléka él saját tulajdonú ingatlanban. Ez sem alacsony szám, de a magyar statisztika még durvább: a lakosság 91, 3 % -a él ilyen ingatlanban.

Mit jelent ez első körben?

  • Ilyen magas szám egyértelműen arra mutat, hogy az ingatlanbérleti kultúra fejlődése, ha nem is megrekedt hazánkban, de mindenképpen alacsonyan stagnál. Bőven lenne rajta még fejleszteni való.
  • Másfelől az is prognosztizálható egy ilyen adatból, hogy a lakosság jelentős része helyhez kötött, nem nagyon, vagy egyáltalán nem mobilizálható. Ez már gyakorlatilag kultúra nálunk – ha van is jobb lehetőség máshol az országban, munkahely, lakhatás szempontból a magyarok nagy része akkor sem mozdul. Óriási probléma ez, mert a gazdasági folyamatok szempontjából is negatív irányba hat.

De mi a helyzet Európában?

  • Van valami érdekes abban, hogy a nagyon magas százalékos arány Közép-Európára jellemző, egészen pontosan minden 90 % feletti lakástulajdonosi arányt mutató ország egykori volt szocialista állam. Nem csodálkozhatunk ezen: gondoljunk csak bele, hogy a magántulajdon elleni politikai indíttatású támadások alatt felnövekvő generációk számára egészen egyértelmű, hogy amikor lehet, azonnal tulajdonossá akarnak válni. Nem beszélve arról, hogy az ingatlanok értéke magas, tehát valamiféle biztosítékot is jelentenek a vagyon megtartására a családban. Magyarország mellett Románia, Szlovákia és Horvátország azok, ahol rendkívül magas a lakástulajdonosok százalékos aránya, mindegyik országban 90 % fölött van.
  • Az ellenkező pólusban ott van Svájc, ahol történelmileg (már megint ez a szó!) azt látjuk, hogy a lakásszövetkezeti rendszer működése okán nagyszerűen működik a bérleti piac. De az egészséges mértéket ez a szám semmiképpen nem haladja meg Németországban, Ausztriában és Dániában sem, és 60 százalék fölé kicsivel még Franciaországban és Svédországban emelkedik.

Tulajdonosi szemlélet az Egyesült Államokban

  • A tengeren túl egyfelől ugyanazon logika alapján, mint Európa egyes országaiban a világháború traumáját követően a lakosság jelentős része tulajdonosként akart az ingatlanpiacon megjelenni, másfelől viszont struktúrában ezek inkább saját házakat jelentenek – az ország hagyományaiból adódóan, nem bérlakásokat, vagy tanácsi/szövetkezeti lakások megvételét. Ebből az aspektusból adódóan itt is megjelenik a rugalmatlanság, mint tényező, amire már elemzők az USA-ban is figyelmeztetnek. A gazdasági hatása ugyanis ennek a tendenciának ott sem elhanyagolható.

Mit hozhat a jövő?

  • Nehéz azt megítélni, hogy vajon mikor és hogyan lesz képes Magyarország ezt a nehéz örökséget levetkőzni, ha egyáltalán ez várható valamikor. Ráadásul központi szinten, a kormányzati döntéshozás a különböző lakásteremtési és támogatási rendszerek kiépítésével még inkább arra ösztönöz, hogy saját lakásban gondolkodjon a magyar ember, ráadásul, ha hitelek felvétele mellett dönt, akkor még el is köteleződik. Ez szintén nem segít abban, hogy rugalmasabb folyamatok induljanak el az ingatlanpiacon.
Lippai Zsolt
Lippai Zsolt
Az ingatlanszakmában dolgozom 1998-óta. Vállalkozásom fő tevékenysége az ingatlan értékbecslés. Mellette épületfelméréssel és energetikai tanúsítással is foglalkozom. Szlogenem: "Ingatlanos szolgáltatások más megközelítésben"
https://grandeingatlan.hu

Hasonló cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Top